Megjelent az új újraélesztési guideline
https://www.ahajournals.org/toc/circ/152/16_suppl_2
A csecsemők és gyermekek kardiopulmonális újraélesztésére (CPR) vonatkozó felülvizsgált irányelvek új technikákat javasolnak a légzés újraindítására, az elzáródott légutak megtisztítására és a túlélési arány javítására.
A CPR-re és a sürgősségi kardiovaszkuláris ellátásra vonatkozó gyermekgyógyászati irányelveket nemrégiben tette közzé az American Heart Association (AHA) és az American Academy of Pediatrics (AAP), és publikálta a Circulation és a Pediatrics folyóiratokban.
Az 5 évente frissített új ajánlások célja a szívmegállás utáni neurológiai kimenetelek javítása. Hangsúlyozzák továbbá a magas színvonalú mellkasi kompressziók, a korai defibrilláció és a fejlett újraélesztési technikák integrációjának fontosságát.
„A lehető legmagasabb túlélési arányt szeretnénk elérni” – mondta Benny Joyner Jr, MD, MPH, a Jacobs School of Medicine and Biomedical Sciences gyermekgyógyászati tanszékének vezetője, a New York-i Buffalo-ban található University of Buffalo, valamint az irányelvek kidolgozásával foglalkozó csoport társelnöke.
A CPR-re vonatkozó irányelveket először 1966-ban tették közzé, hogy szabványokat és ajánlásokat biztosítsanak a képzéshez és a reagáláshoz. Az irányelveket a legújabb kutatási eredmények és az International Liaison Committee on Resuscitation (Nemzetközi Újraélesztési Kapcsolattartó Bizottság) által végzett bizonyítékok értékelése alapján frissítik. A jelenlegi változat, amely a 2020-as irányelvek frissítése, az első alkalom, hogy az AAP együttműködött a dokumentum elkészítésében.
„Nagyon fontos, hogy az AAP és az AHA különböző szakértői beszéljenek a újraélesztés, a megelőzés, a szívmegállás alatt és után végzett beavatkozások különböző elemeiről, és hogy mindannyian véleményt nyilvánítsanak” – mondta Joyner.
Az irányelvek szerint a csecsemők és gyermekek szívmegállása általában fokozatos légzési elégtelenség vagy sokk eredménye. Évente több mint 7000 kórházon kívüli szívmegállás fordul elő gyermekeknél az Egyesült Államokban, a túlélési arány az életkortól függően 6% és 38% között mozog. Körülbelül 20 000 kórházi szívmegállás fordul elő csecsemőknél és gyermekeknél, a kórházból való kikerüléskor a túlélési arány a pulzus nélküli szívmegállás esetében 38%, a pulzus nélküli szívmegállás esetében pedig 66%.
CPR technikák, idegen test által okozott légúti elzáródás
Joyner szerint az irányelvek egyik legjelentősebb változása a csecsemőknél alkalmazandó CPR ajánlott technikája. Az alapvető életmentési irányelvek eltávolítják a kétujjas mellkasi kompressziós technika alkalmazására vonatkozó tanácsot. Helyette a két hüvelykujjjal körbefogó kéztechnikát ajánlják, amelynek során a mentő kezei körbefogják a csecsemő mellkasát, és a két hüvelykujj a szegycsont tetején nyomja le. Ha ez a pozíció nem lehetséges, akkor ajánlott a csecsemő mellkasát az egyik kéz tenyerével nyomni.
Tanulmányok kimutatták, hogy a kétujjas mellkasi kompresszió jelentősen kevesebb erőt fejt ki, mint a két hüvelykujjal körbefogó technika. Joyner szerint a változás nehezen fogadható el az emberek számára, mivel a kétujjas technikát az 1990-es évek eleje óta ajánlják.
Egy másik változás a hátra mért ütések bevezetése a gyermekek légúti idegen testek eltávolítására. Joyner szerint korábban a hasi nyomások alkalmazását ajánlották az idegen testek eltávolítására. De sokan ösztönösen a hátra ütnek. Az irányelvek öt hátra mért ütést, majd öt hasi nyomást javasolnak.
Az irányelvek egy új cselekvési listát is tartalmaznak azoknak a laikus mentőknek, akik nem rendelkeznek fejlett orvosi felszereléssel. Azt tanácsolják, hogy csecsemőknél az egyik kéz tenyerével, gyermekeknél pedig mindkét kézzel kezdjék el a CPR-t. 30 mellkasi kompresszió után az orvosoknak két lélegzetet kell adniuk a légutakba, 2-3 másodpercenként egyet.
Bár az irányelvek nem javasolják kifejezetten a szülőknek a CPR-képzés elvégzését, „ez általában szerepel a gyermekorvosok új szülőknek szóló ajánlásaiban” – mondta Joyner.
Az újszülött-újraélesztésről szóló irányelvek szerint az újszülöttek körülbelül 5–10%-a szülésekor segítségre szorul a légzés megkezdéséhez, és körülbelül 1%-uknak speciális újraélesztési intézkedésekre van szüksége a szív- és légzésfunkciók helyreállításához.
Az újszülöttkori halálozási arány az Egyesült Államokban az 1960-as évekbeli 1000 élveszületésenkénti közel 20-ról 2022-re 1000 élveszületésenkénti körülbelül 3,5-re csökkent.
Újszülött újraélesztés
Az irányelvek kiegészülnek egy újszülött ellátási lánccal, amely a terhesség alatt kezdődik, hogy csökkentse a magzatra jelentkező kockázatokat. Ez az elsődleges ellátás pszichoszociális támogatást és oktatást tartalmaz, hogy megelőzze a szívmegállást otthon vagy a kórházban.
A következő lépés a kockázatértékelés, amely segít azonosítani azokat az újszülötteket, akiknél nagyobb valószínűséggel lesz szükség újraélesztésre. Az orvosoknak azt tanácsolják, hogy ha a csecsemő a születés után 60 másodpercen belül nem lélegzik, akkor segítsék a légzését. Ha a csecsemő pulzusszáma 100/perc alatt van, az orvosoknak speciális újraélesztést kell alkalmazniuk, például mellkasi kompressziót és epinefrint kell adniuk; ezt követően figyelemmel kell kísérniük a légzést, az oxigénellátást, a pulzusszámot és a vércukorszintet; valamint a gyógyulás során is nyomon kell követniük az állapotát.
A irányelvek „fokozatosan fejlesztik a tudományt, hogy még jobbá tegyék a dolgokat” – mondta Henry Lee, MD, a Kaliforniai Egyetem San Diego Health Jacobs Medical Center NICU orvosi igazgatója és a neonatális írásbeli csoport társelnöke.
Ennek a fokozatos fejlődésnek egyik példája az új ajánlás, amely szerint a legtöbb esetben a köldökzsinór lekötését a születés után legalább 60 másodperccel kell elhalasztani – mondta Lee. Ezzel csökkenthető a cardiorespiratorikus támogatás szükségessége. Tanulmányok kimutatták, hogy ez a placentából származó extra transzfúzió mind a koraszülöttek, mind a teljes terhességi időt betöltött csecsemők számára előnyös.
Epinefrin használata, vérnyomás (BP) monitorozása
A fejlett életmentésről szóló fejezet a koronária perfúziós nyomás optimalizálása érdekében a CPR során az epinefrin korábbi használatát javasolja. Szívmegállásos csecsemők és gyermekek esetében, akiknél a kezdeti ritmus nem defibrillálható, a gyógyszer minél hamarabb történő beadása ajánlott.
A kezdeti sokkhatásos ritmusú szívmegállás esetén az epinefrin adagolása két defibrillációs kísérlet után ajánlott, vagy ha gyors defibrilláció nem lehetséges, akkor még korábban.
Az irányelvek azt is javasolják, hogy az egészségügyi szakemberek a diasztolés vérnyomást használják a gyermek újraélesztési erőfeszítésekre adott reakciójának értékeléséhez, és folyamatosan monitorozzák az artériás nyomást a szívmegállás utáni hipotenzió azonosítása és kezelése érdekében. A szisztolés és az átlagos artériás vérnyomást az életkor szerinti 10. percentilis vagy annál magasabb szinten kell tartani a túlélés és a kórházból való kiengedés esélyének növelése érdekében.
Egy tanulmány kimutatta, hogy a szívmegállást követő első 24 órában az életkor szerinti 10. percentilis alatti átlagos artériás vérnyomás kedvezőtlen neurológiai kimenetelekkel járt.
Joyner szerint az irányelveket olyan klinikusok alakították ki, akik figyelembe vették a gyermekek és csecsemők újraélesztésének gyakorlati realitásait.
Az AHA és az AAPhoz hasonló szervezetek felelőssége, hogy „nemcsak tudományos megközelítést dolgozzanak ki, hanem olyan gyakorlati megközelítést is, amelyet az egészségügyi szakemberek mindenhol elsajátíthatnak” – mondta Lee. „Úgy gondolom, hogy a irányelvek kidolgozásakor sok gondolatot fordítottak erre a célra, hogy valóban több életet lehessen megmenteni.”
forrás: https://www.medscape.com/viewarticle/new-cpr-guidelines-aim-save-more-young-lives-2025a1000tn2?ecd=mkm_ret_251120_mscpmrk-OUS_InFocus_etid7887229&uac=528105CY&impID=7887229
