Szakmai irányelvek, módszertani levelek
Az Egészségügyi Szakmai Kollégium aktuális szakmai irányelvei és módszertani levelei megtekinthetőek ide kattintva A Belügyminisztérium egészségügyi szakmai irányelve. Az egészségügyi szakmai irányelvben megfogalmazott ajánlások sorozata az elérhető legmagasabb szintű tudományos eredmények, a klinikai tapasztalatok, az ellátottak szempontjai, valamint a magyar egészségügyi ellátórendszer sajátságainak együttes figyelembevételével kerültek kialakításra. Az irányelv szektorsemleges módon fogalmazza meg az ajánlásokat. Bár az egészségügyi szakmai irányelvek ajánlásai a legjobb gyakorlatot képviselik, amelyek az egészségügyi szakmai irányelv megjelenésekor a legfrissebb bizonyítékokon alapulnak, nem pótolhatják minden esetben az egészségügyi szakember döntését, ezért attól indokolt esetben dokumentáltan el lehet térni. Kedves Kollégák! Az alábbi linkre kattintva olvasható a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet módszertani ajánlása az RSV fertőzéssel kapcsolatosan. A Robert-Koch Institut és Deutsche Akademie für Kinder-und Jugendmedizin e.V ajánlásai alapján a magyar javaslatot a Házi Gyermekorvosok Egyesülete készítette. Gyakran nehéz eldönteni, hogy mikor engedhetjük vissza egy betegség után gyermekünket közösségbe. Ehhez adunk segítséget az alábbiakban. A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság kiadványa - Az egészséges csecsemő (0-12 hó) táplálása - a bizottság honlapján megtalálható letölthető formátumban. Az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet, az Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet, az Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet és az Országos Klinikai Idegtudományi Intézet közös gondozásában jelent meg a COVID-19 vírusfertőzésen átesett - és visszamaradó károsodásokat szenvedő – POSZT-COVID SZINDRÓMÁS betegek gondozási protokollja. A protokoll a csatolt pdf-ben olvasható. Egészségügyi szakmai irányelv - Az egészségügyi ellátók feladatairól gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának gyanúja esetén. Megjelenés dátuma: 2020. augusztus 5. Érvényesség időtartama: 2020. augusztus 5.- 2023. július 15. Reusz György és munkatársai (Szabó László, Kis Éva, Ablonczy László) szakmai útmutatója alapján Muzsay Géza házi gyermekorvos állította össze European Confederation of Primary Care Paediatricians) ECPCP céljai Kapcsolódva honlapunk Betegségleírások / Mi a láz? című írásához, a közelmúlt sajnálatos eseményei megkövetelik, hogy a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium által készített, az Egészségügyi Közlönyben megjelent NEFMI lázas gyermekek ellátásról szóló szakmai protokollt is megjelentessük.
Emlékeztetjük a terápia haladéktalan megkezdésének jelentőségére meningococcus infekció gyanúja esetén. Fokozottan figyeljük, aktívan keressük, és körültekintően értékeljük („pohárpróba”) az esetleges bőrelváltozásokat!  Készítette Egészségügyi Szakmai Kollégium Gyermek-alapellátás Tagozata és Tanácsa Mai civilizált világunkban a gyermekek között tömegesen jelennek meg a különböző mozgásszervi eltérések és egyre gyakoribb az elhízás. Ebben az egészségtelen táplálkozás mellett jelentős szerepet játszik a mozgásszegény életmód. A gyermekek szabadidejének mind nagyobb hányadát teszik ki a fizikailag passzív elfoglaltságok: az iskolai feladatokra fordított idő, a televíziózás, a számítógép használat és egyéb képernyős elfoglaltságok, stb. Kutatási adatok bizonyítják, hogy az életkor emelkedésével mindkét nembeli, de jelentősebb mértékben a lánytanulók között csökken a szabadidejükben mozgásos életmódot folytatók és a rendszeresen sportolók aránya. Az Egészségügyi Világszervezet és Európai Bizottság évek óta számos dokumentumban hívja fel az országok és kormányok figyelmét a mozgásszegénység csökkentésének szükségességére, s e dokumentumok javasolják az iskolai testnevelési órák számának növelését heti 5-re,... Adoleszcens medincina – szubspecialitás Az adoleszcens medicina a gyermekgyógyászaton belül egy egyre markánsabban – egységes curriculummal és gyakorlattal – elkülönülő szubspecialitás. A szakmai figyelem az elmúlt 20 évben azért fordult a serdülők ellátása felé, mert:
– a középkorú felnőttek egészsége a serdülő és a fiatal felnőttkorban vész el – ugyanakkor ez a korcsoport a lakossági számarányához képest jóval kisebb arányban keresi fel az orvosi rendeléseket – pszichoszociális fejlődésük, állapotuk miatt ellátásuk különleges ismeretanyagot igényel – speciális kommunikációt igényelnek – és a gyermekekétől és a felnőttekétől egyaránt eltérő személyiségi jogaik vannak. A gyermekorvosi alapellátás fenntartása érdekében levéllel fordult a három legjelentősebb európai gyermekgyógyászati szervezet azon országok gyermekorvos társaságainak elnökeihez, ahol veszélyben érzik a gyermekek gyermekorvosi alapellátását, vagy ahol már fel is adták azt.
A levélírók célja, hogy az érintett országok egészségügyi kormányzatával folytatott vitában a “vegyessel” szemben a gyermekorvosi alapellátás melletti kiállást támogassák, ezzel elősegítve, hogy a csecsemők, gyermekek ellátását fejlődésük összetett aspektusait jól ismerő, speciálisan képzett orvosok végezzék. Nemzetközi vizsgálatok, tanulmányok szisztematikus metaanalízisével próbáltak meg válaszolni arra a kérdésre, hogy a fejlett ipari országokban a gyermekek elsődleges orvosi ellátására a házi/családorvosok vagy a gyermekorvosok a legalkalmasabbak? A rendszerváltás utáni húsz év során a politika, a szakmapolitikai irányítás – kimondatlanul, a gyermekorvosi alapellátás mennyiségi túlfejlesztettségére hivatkozva – elhanyagolta a területi gyermekorvoslás karbantartását, modernizációját, minőségi fejlesztését.
Az egymást követő kormányok miniszterei és apparátusai mindig az alapellátás prioritását hirdették, a területi gyermekellátás híveiként mutatkoztak. Számunkra azonban csak az szűrődött le, hogy a gyermekgyógyászatot és benne a gyermekorvosi alapellátást önjáró ágazatnak tartják, amivel nem érdemes különösebben foglalkozni, hiszen a gyermekgyógyászati ellátás számos jellemző paramétere – pl. a csecsemőhalandóság, a hat napon túli halálozás stb. – e nélkül is folyamatos javulást mutat. Hogy miért foglalkozunk azzal, hogy ki látja majd el a gyerekeket 10 év múlva? Mert fontos kérdés. Elsősorban a gyerekeknek, másodsorban a gyermekgyógyászatnak, de valószínűleg a társadalomnak sem mindegy.
Kérdezhetnénk azt is, hogy ki látja el a gyerekeket az alapellátásban öt év múlva, de a kérdés azért értelmetlen, mert a válasz nyilvánvaló: ugyanazok, akik most. Mi. Házi gyermekorvosok, vegyes praxisok és „felnőtt”praxisok vegyesen. Nyugdíjunk akkor sem lesz, visszavonulásra így akkor sem gondolhatunk, a praxisunkat meg nem adhatjuk el, mert ahogy ma nincs, úgy akkor sem lesz rá vevő. Az öt év múlva tehát nem kérdés, a tíz év múlván azonban már érdemes elgondolkodni. Az alábbi gondolatokat már sokszor és sokféle formában leírtuk. Most legutóbb a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Kollégium elnökének, Túri Sándor professzornak a kérésére. Az ügy eddig sajnos a nyilvános vita szintjére sem jutott el. Most is csak reménykedni tudunk, no, nem az azonnali megvalósításban, de legalább egy picinyke reflexióban. Úgy gondoljuk, jót akarunk a gyermekeknek, utódainknak és nem utolsósorban magunknak. De nem vagyunk tévedhetetlenek. Jó lenne, ha végre megtörne a hallgatás, és termékeny vita alakulna ki a házi gyermekorvosi alapellátás jövőjéről. A Hírvivő legutóbbi számában figyelemfelkeltő és éppen ezért sarkított és ironizáló „hirdetés” jelent meg a közösségek számára kiállított orvosi igazolásokról. Szakmapolitikai újsághoz illően, most árnyaltabban szeretnénk a problémát ismételten körbejárni. Hátha előbb-utóbb túljut ez a megoldatlan kérdés is az egészségpolitikai jogalkotás ingerküszöbén.  Országszerte és évtizedek óta észlelhető a területen működő gyermekorvosi ügyeletek szakmailag indokolatlan méretű igénybevétele. Ennek döntően a szülők gyermekellátással kapcsolatos hiányos egészségügyi ismeretei, az elmúlt évtizedekben kialakult indokolatlan orvos (ügyelet) „használat” rögződése, az igénybevétel „bűntetlensége” az oka.
Erősítette a fenti tendenciát, hogy a még vállalható szülő-egészségügy közötti konfliktus elkerülése érdekében is, gyakorlatilag munkáltatói szinten kötelezték az ügyeletet ellátókat a hívások mérlegelés nélküli ellátására. A hívások fogadására képzetlen, de „olcsó” asszisztenseket alkalmaznak, az orvosi ellátást sok esetben sürgősségi ellátásra képtelen, gyermekgyógyászatban járatlan orvosok biztosítják. Ez a szakszemélyzet az ügyelethez fordulók igényeit kielégítik, de a sürgős, valóban ügyeleti ellátást igénylő esetek kezelésére sokszor nem rendelkezik kellő képzettséggel. A gyermekek ellátására hivatott orvosi ügyelet a jogszabályoknak ugyan megfele... A gyermekgyógyászati alapellátásnak, vagyis a gyermekek kórházon kívüli, elsődleges orvosi ellátásának még mindig nincs egyértelműen kijelölve a helye a magyar ellátási struktúrában.
Ebből következik, hogy jövője, jövőbeni szerepe sem tisztázott. A szelídebb hangok is a gyermekorvosi alapellátás átalakulását és a demográfiai trendeknek megfelelő visszaszorulását prognosztizálják. Nincs erről a kérdésről deklarált és jövőbe mutató szakmapolitikai elhatározás. Némileg magyarázza ezt a helyzetet az a tény, hogy a nagyvilágban is csak a közelmúltban kezdtek foglalkozni azzal, hogy a demográfiai trendek, az átalakuló morbiditási struktúra és a gyermekgyógyászat fejlődése milyen kiterjedésű alapellátó rendszert, milyen képzettségű és tevékenységi körű gyermekorvost és milyen összetételű praxist igényel a 21. században. Évek óta feszültség terheli a gyermekorvosi és védőnői szolgálat együttműködését. Tulassay professzor a Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium és a megyei szakfőorvosok országos értekezletén az országos vezető védőnő, a MAVE elnökasszonya, az MGYT főtitkárának és az egyesületünk képviselőjének bevonásával bizottságot hívott életre azzal a céllal, hogy megoldást keressenek a problémákra.
Dr. Kálmán Mihály, az MGYT főtitkárhelyettese és a HGYE alelnöke a Kollégium elnökének felkérésére az alábbiakban foglalta össze véleményét. Letölthető szakmai irányelvek és módszertani levelek (.pdf): |
